locsoló

Nem működik még mindig. A kertészek néha csinálnak egy kis parasztvakítást, eljönnek, kapirgálnak, kiásnak, majd átkötnek ezt-azt, de a lényegen nem változtat.
A nyomás kevés. Egyetértek abban, hogy erről senki sem tehet, arról már igen, hogy nem nézték meg, mielőtt kiépítették volna a rendszert.
Ennek eredménye egy csomó mérgelődés. A fű foltokban nem nőtt ki, mert nem kapott rendesen vizet, vagy a csurgó fejek mellett kimosódott a talajból.
Legutolsó ígéretük szerint holnap jönnek, és több kört alakítanak ki a meglévők helyett. Aztán ha végre rendesen működik a locsoló, akkor felülvetik a kopasz részeket.
De miért nem lehetett volna elsőre rendesen megcsinálni? Hát végülis ez az ő szakmájuk...
Már régen csinálhatnák ők is a következő kertet, és mostanra nekünk meg lenne egy használható füvünk...
Ehhelyett itt áll szétbombázva a kert hetek óta...

Hosta ágyás

Végre megcsináltuk a hosta ágyásomat. Kigyomláltuk, egy adagot máshová ültettünk, és kapott szép mulcsot is. Elképesztő, hogy ez a pár apróság mennyire feldobja az egészet.

Fű és locsoló

A fű nő, mintha húznák, bár nagyon egyenetlenül kelt ki.
Gondolom az is számít, hogy itt-ott megborult a műkaki. Legközelebb vagy kézzel szórom, vagy veszek egy normális szórókocsit (lehet, hogy egy ekkora területhez már kell is).De a locsoló még mindig nem működik, és a kertész minden napra ígéri magát, de csak nem jön. Eddig csakcsak esett az eső, locsolt rendesen, de ma már ragyogó napsütés van.

Újabb tavaszi képek, főszerepben a tulipánok

Valamilyen boglár

A kertészeti kiállításon vettem ezt a három tövet. Kora tavaszi virág, közvetlenül a primula után viráguik. Évelő. És ha jól emlékszem, akkor rizómás.
Sajnos a neten nem találtam meg, a nevét pedig elfelejtettem. Csak annyi maradt meg, hogy valamilyen boglár.
A régi kutyaház előtti terülő zöld bokor elé ültettem.

Ötletszerű vásárlás

Na igen, a totális káosz felé vezető út egy kertben az ötletszerű vásárlás.

Az ötletszerűen vásárló kertész (jómagam) meglát nénikéket a bolt előtt, és kényszert érez, hogy vegyen egy nagy adag igen olcsó akármit.

Hazahurcolja a szerzeményt, majd legott gond felhőzi homlokát, hogy igen ám, de hova is ültesse a kis újoncokat.

Nekem sok pucér ágyásom van még, de már látom, hogy tele lesz ültetve nagyon szép, ötletszerűen vásárolt izékkel. Pár év múlva fog csak kiderülni, hogy mi is a végeredmény...

A nagy ellenség

Mi lehet az a szörnyeteg, ami titkos, nyálkás utakon járva kora tavasszal puszít? Eső után megnő az étvágya, és a gyönyörű, dédelgetett hostákból csak szétcsámcsogott foszlányokat hagy. A friss, ropogós salátafejeket és egyéb zsenge zöldségeket kiváló étvággyal fogyaszt, a kertészeket sírógörcsbe kergetve...

Ez bizony a csiga. Aki a hostákat szereti, a csiga a barátja nem lehet.

Többféle mód van a távoltartására.

Csigaölő szerek (csak végszügség esetén folyamodjunk ehhez!

Az ágyásokat körbeszórjuk hamuval (már akinek van otthon).

És a legeredményesebb, a kézi erővel történő gyűjtögetés. Ezt javaslom.

Érdemes deszkákat rakni az ágyások közelébe, ez alá igen szeretnek bebújni, innen könnyen begyűjthetők. Egy nagy zivatar után mindenfelé kolbászolnak a kertben, illetve a növények töveinél, a lelógó levelek alatt bújnak meg. Csak egy vödör, és némi sasszem szükséges. Ezután én a szomszéd csirkéinek dobálom át őket, illetve házuktól megfosztva a rigók is szeretik. Kiváló proteindús táplálék...

A képen egy klasszikus tettenérés látható. Reggelizés közben találtam erre a vérengző példányra a hosta ágyásomban...

Tavasz a kertben, április eleje

Babarózsa

Ma termékeny napom volt, megnyestem a babarózsát. Azt írták a neten, hogy azért nem virágzik rendesen, mert tavaly virágzás után meg kellett volna nyesnem. Hiszen a babarózsa az egyéves ágakon virágzik.

Hát ma nekiestem.

Nem tudom, mi lesz belőle, azt hiszem ez csak jövőre fog kiderülni... Belül volt egy csomó halott ágacska, szerintem nagyon sűrű volt tényleg a bokor, ezért kezdett kihalni a belseje.

Ilyen volt, ilyen lett képek:

Nő a fű

Tegnap még azon keseregtem, hogy semmi, de semmi nem látszik az egy hete vetett füvön, ma meg már hopp, ott van.
A frissen növő fű maga a megunhatatlan csoda.
Kapott is kaját, Scotts starter műkakit, és csak remélni tudom, hogy a bénán kiszórt cucc, meg a végiggyalogolás a kis fűbabákon nem tesz nagyobb kárt, mint hasznot.
A locsoló továbbra sem működik, nincs nyomás. A kertészek a héten jönnek megcsinálni (remélem).

Igen, a kép hátsó részén, a bokrok előtt lévő sárgászöldes elszineződés nem photoshop, hanem IGEN, fű!

Kerítés

Megépült a kerítés a szomszéd felől. Amíg a tuják be nem bokrosodnak, ez ad kis nyugalmat a direkt belátástól.Persze óriási patália volt, feljelentés, sápítozás, fogadkozás, fogaknak az csikorgatása.
Nem részletezem, ez a blog nem az a blog. Egy biztos, jobb oldalra kell még egy panel...

Harkály

A hét elején két napig folyamatosan hallottam, hogy egy harkály dolgozik a kapu környékén, rettenetes erővel. Jóformán ebédszünetet sem tartott.Ezzel egyidőben a kapu melletti fa alatt egyre több forgácsnyomot vettem észre. Még el is gondolkodtam rajta, hogy vajon a munkások miből potyogtatták ki.
Aztán szerdán megpillantottam a lukat a fában. A kép összeállt. Lehet, hogy egy harkály vájta az odut magának, hogy fészket rakjon? Izgatottan vártam, hogy újra megjelenjen dolgozni, és lefényképezhessem.
Sajnos azóta sem járt ott... Sajnálnám, ha végül mégsem minket választana...

Kertfelújítás 2008 tavasz

Tavaly kisebb-nagyobb átalakításokat eszközöltünk, kivetettük a sövényt, felszámoltunk több tonna betont a föld alól, de az állapotok egyre csak romlottak.
Végül nemrég belevágtunk a Nagy Kertfelújításba.
Előzménye ősszel volt, a medence lebontása, és néhány leylani a kerítés mellé ültetése révén a szomszéd háza előtti oldalon.
A medence helyét tereprendezték (újabb rettentetes mennyiségű beton került elő a földből), a garázs előtti tujákat kiszedték, hiszen már nem lehetett tőlük ráfordulni a garázsra, az egyiket átültették a kerítés mellé.
A kert alsó és felső része között átjárót vágtak, ez két tuja halálával járt, igaz egyiküket már a szélvihar elintézte, a másik meg úgy fel volt kopaszodva, hogy siralmas látványt nyújtott.
A szélágyások, és a fű közé betonszegélyt tettek, szép hullámos vonalban.
A szaletli helye is véglegessé vált, és összegyűjtöttük a lomot a szombati lomtalanításra. A kisházból kipakoltam, és végre behordtam a tüzifát...
A fűt szombaton, április 11-én elvetették. Sajnos a locsolórendszert nem sikerült beállítani, sem a központot felszerelni, erre még mindig várunk.

A medence

A medencével kapcsolatban folyamatosan rettegtem, hogy beleesnek a gyerekek. Két métert esni betonra nem játék, főleg, ha az alján komolyabb mennyiségű víz is van.
Először lefedtük, majd körbekerítettük.
A gyerekek mégis megtalálták a módját, hogy bejussanak a kordon mögé. A kerítést körben fölverte a gyom, és a nappaliból kilépve siralmas látvány fogadott minket.
Egy ekkora medence rendbetétele többmillió forint, nem is beszélve a fenntartásról. Annyit sosem használtuk volna, hogy megérje.
Ezért aztán 2007 telén könnyes búcsút vettünk tőle. Részemről az öröm könnyei voltak ezek.
A munkások elég rendesen megszenvedtek vele, mire szétverték. A képek magukért beszélnek.
Ez a terület lett a Nagy Kertfelújítás első lépésének főszereplője idén...

A kezdetek - 2005

Az első lépés

Minden út az első lépéssel kezdődik, ez most itt az.
A házunkat 2005 augusztusában vettük, egy nyugdíjas német házaspártól. Elsőre megfogott minket a burjánzó kert.
A több, mint tíz éve ültetett növények addigra szép park benyomását keltették.
Voltak azonban olyan részei is, amik nem annyira tetszettek. Ilyen volt a bejárat előtti nagy üres térség közepén helyezkedő "medence", ami valójában egy óriási két méter mély betonteknő volt. Emma kettő, Iván fél éves volt ekkor. Azt hiszem érthető az aggodalmunk...
A telken elképesztő mennyiségű kerítés volt (vagy kerítés betonalap), és hatalmas épített kutyaházak. Később kiderült, a házat építő házaspár bernáthegyiket tenyésztett...
A hátsó részt kettészelte egy hatalmas sövény, ami eleinte tetszett nekünk, de végül be kellett látnunk, hogy nagyon nem praktikus.
Vérző szívvel szedettük ki következő évben, hiszen gyönyörű dús volt. Áldozatul esett még egy-két cseresznyefa (betegek voltak) is.
Mégis vidáman költöztünk be kis fészkünkbe, elkezdődött a nagy kaland a saját kerttel...